The Coquette Jazz Band: Jive at Five

The Coquette Jazz Band: Jive at Five

2019. június 18., Dennert Árpád

the-coquette-jazz-band-jive-at-five.jpg

The Coquette Jazz Band – Jive at Five (Hunnia Records 2018)

Egy figyelemreméltó zenekar, figyelemreméltó lemezéről van szerencsém írni a következőkben.

Papp Matyi és bandája egy igazi sikertörténet a magyar és nemzetközi jazz színtéren, hiszen ritka, hogy egy három éve alakult zenekar már a második lemezén és számtalan itthoni és külföldi, sikeres fellépésen van túl.

Mondhatom, jól ismerem őket, több ízben adtunk hangversenyt egymás előtt és után, főleg swing táncos rendezvényeken, emellett a tavalyi Jazzfővároson (Kecskemét) én fújtam a szaxofont az egyik esti koncertjükön.

Nem véletlen, hogy nemzetközi színteret emlegettem az előbb, ez a banda nem Magyarországon, hanem Ausztriában alakult, hisz minden tagja a grazi suli jelenlegi, vagy volt hallgatója és fellépéseik döntő többsége is külföldön van.

Talán ez az oka, hogy ezek a srácok remekül játsszák az általuk kedvelt korszak zenéjét, azaz a ’20-as, ’30-as és ’40-es évek táncolható swingjét. Távol álljon tőlem, hogy kritizáljam a mi jazz tanszékünk remek oktatói karát, de tény, hogy a korai jazzről – sajnálatos módon – nálunk vajmi kevés szó esik.

Mind élőben, mind pedig a szóban forgó albumon kiválóan játszik a banda, Matyi remekbe szabott hangszerelései nagyon ülnek, jó hallgatni (és játszani is!). Külön tetszik, hogy nem fél használni a régi, nagy elődök zenei eszköztárát, hiszen annyira ízlésesen és magától értetődően teszi, hogy az ember egyszerűen csak örül annak, amit hall. Nincs nagy „megfejtés”, egyszerűen a közönségnek játszanak jó zenét, rendkívül magas színvonalon. A dalok kiválasztása is telitalálat, hűen tükrözi a már említett korszak élet-igenlő hangulatát, a legnagyobb szerzők és előadók repertoárjából. A zenekar minden tagja kiválóan játszik a hangszerén, értem ezalatt mind a közös, mind a szólisztikus játékot. Nagy kedvencem a banda ritmusszekciója, ez a három csibész annyira jól swingel, hogy az már szinte fáj. Oleg Markov dobolása különösen közel áll a szívemhez!

Azt javaslom, tessék bátran beszerezni ezt a lemezt, jó lesz hallgatni bárhol, bármikor, de különösen rosszkedv esetén. Ha doki lennék, felírnám!

Elina Viluma – ének
Dániel Hofecker – trombita
Milosh Milojevic – klarinét, tenorszaxofon
Mátyás Papp – harsona
Mátyás Bartha – zongora
Mátyás Hofecker – bőgő
Oleg Markov – dob